„Attól, hogy valami saját márkás, még ugyanolyan minőségű lehet, mint a díszes csomagolású” – Kanizsai-Tóth Csaba a Mandinernek

Milyen út vezetett a FÁN Group Kft. cégvezetői székéig?
Az út elég hosszú és szövevényes volt. Komlóról, egy Baranya vármegyei városból indultam, amely Pécstől 20 kilométerre található. A tanulmányaimat követően az Országos Mentőszolgálatnál helyezkedtem el. Az OMSZ kötelékében öt évet töltöttem, majd a kereskedelem és az élelmiszeripar felé vettem az irányt. Teljesen az aljáról kezdtem: voltam területi képviselő több megyében, de csatornaigazgatóként (nagyker, HoReCa) is dolgoztam. Irányítottam egy nagy céget is Pécsett, a Pécsi Sörgyár kereskedelmi igazgatója voltam. A Pápai Húsnál pedig országos értékesítési vezetői posztot töltöttem be. Ez volt a gyártói oldal. Majd ezt követte a forgalmazói oldal. A FÁN Group Kft.-hez 14 éve csatlakoztam és nagyságrendileg 5 éve töltöm be a cégvezetői pozíciót.

Mi emeli ki a többi cég sorából a FÁN Groupot?
Úgy gondolom, hogy az élelmiszeripart komplexen, mélységében és magasságában kell ismerni. A gyártói oldal szerves része az értékesítési folyamatnak, anélkül a forgalmazói oldal sem tudna hiteles és sikeres lenni. Jelenleg 14 éve dolgozom a forgalmazói oldalon. A Fán Groupnál a legnagyobb specialitásunk talán az, hogy a legkisebb élelmiszerboltba is elvisszük a napi alapvető élelmiszert friss áru vonatkozásában, oda, ahova a gyártók vagy a legnagyobb forgalmazók nem. 

Termékkörünk a friss árukra épít: tej, tejtermékek, hús, húskészítmények és mirelit. Az alapélelmiszerek nálunk tehát teljes szortimentjében megtalálhatók, a raktárainkban mintegy 3 ezer termék lelhető fel. 

A hazai élelmiszerellátás terén végzett több mint két évtizedes szakmai tevékenységét nemrég Magyar Arany Érdemkereszttel ismerték el. Mit jelent ez a kitüntetés önnek, milyen új motivációkat ad?
Emlékszem, mikor öt évvel ezelőtt Nagy István agrárminiszterrel leültünk a minisztériumban beszélgetni, akkor még a cégcsoportunk elnevezése sem volt ismert a kormányzati körökben. De azóta már négy Érték és Minőség Nagydíjjal is gazdagabbak lettünk, valamint kétszeres Superbrand és egyszeres Magyar Brands díjasok vagyunk . A nagydíjat rögtön elsőre elnyertük, mikor pályáztunk. Ez is egy nagy elismerése volt a munkánknak. Sőt, ezen a díjátadón, melyet a Parlamentben rendeztek meg, többször is szóltunk a megjelentekhez a pulpitusról szakmai kérdésekben. Ezt követően miniszter úrtól egy elismerő oklevelet is átvehettem 2023-ban.

Jómagam mindig is fontosnak tartottam, hogy egy cég ne csak a végponton pulzáljon, bár a végfogyasztó a legfontosabb. De 

Véleményem szerint az elmúlt öt évben sokat fejlődtünk abban, hogy bizonyos kérdésekben kialakult egy laza párbeszéd a kormány és a cégcsoportunk között. Ezért végtelenül hálás vagyok. Messze még az út vége, de már az is nagy előrelépés, hogy meghallgatjuk egymást.

Ugyanakkor azt gondolom, hogy nem csak az én érdemem, hogy egy ilyen magas rangú állami kitüntetést kaphattam. Meglehet, hogy én vagyok a frontvonalban, de a csapatom nélkül nem tartanék itt. Ez a díj a kollégáimnak is szól: több mint ezer ember dolgozik a rendszerben, több mint 200 autóval végezzük a logisztikát. A kitüntetés természetesen nagy motivációt nyújt, és azt is mutatja, hogy van itt feladatunk. 

Hogy értékeli a magyar élelmiszeripar helyzetét?
Magyarországon az élelmiszeripar folyamatosan fejlődik. Bár egykor nagyon kezdetleges szinten állt, de 

Meggyőződésem, hogy a friss áru-kereskedelem szegmensében élen járunk. Olyan feldolgozóiparunk van, ami uniós szempontból nézve is megállja a helyét, legyen szó a különböző technológiai, minőségbiztosítási, disztribúciós (értékesítői – szerk.) vagy értékesítési folyamatokról.

Ami pedig talán még több lehetőséget adna, ha a kormányzat és az iparág közötti kommunikáció erősebbé, intenzívebbé válna. Itt nem csak az élelmiszertechnológiai fejlesztésekre vagy az uniós pályázatokra gondolok, hanem az Élelmiszerkönyv esetleges módosítására. Illetve arra, hogy a különféle kormányzati döntések, intézkedések, törvényalkotások folyamatába fontos lenne bevonni az élelmiszeripari szereplőket. Így azokat a hullámokat, amelyeket jelenleg az árrésstop, korábban pedig az ársapka vetett el lehetne kerülni. Ha ez a párbeszéd erősödni tud, akkor ez az iparág még inkább kiváló élelmiszerellátást biztosíthat majd a magyar lakosság részére.

Miként lehetne vonzóvá tenni a fiatalok számára a magyar mezőgazdaságot és az élelmiszeripart?
Folyamatosan figyeljük mi is az Y- és a Z-generációt valamint már az alfát is, keressük az utakat arra, hogy beintegráljuk őket a saját szektorunkba, de kijelenthetem, ez nem könnyű. Ennek egyik oka, hogy az a típusú digitalizációs folyamat, amit az említett generációk tagjai képviselnek, illetve igényelnének, ma még csak halványan vannak jelen. Elindultak egyes folyamatok, de nagyon sok minden még mindig manuálisan történik, mind az előállítás, mind a gyártás során, és ez számukra nem feltétlenül vonzó. A nagyüzemeknél már látni arra példát, hogy komoly technológiai fejlesztések zajlanak, viszont a kis- és közepes feldolgozói ipar még nem tudja mindezt kivitelezni. Ezért is nehéz ebbe a szegmensbe fiatal munkaerőt átcsoportosítani.

A nagy, multinacionális cégeknél ugyanakkor azt is látni, hogy a hatékonyság és a nagyobb termelékenység érdekében az emberi munkaerőt váltják ki a robotokkal és a digitalizációval. Erre már akadnak hazai példák is. Mert míg régebben elmentünk egy sajtüzembe, és láttunk 15-20 embert ténykedni, addig mára ez már két főre redukálódott, akik jóformán csak felügyelik a rendszer működését, és ha bármi elakadás történik, azt orvosolják. De arra is van ma már precedens, – összhangban a minőségbiztosítási előírásokkal – hogy egy tejüzemben nem találkozunk fizikálisan tejjel, mivel az alapanyag egy zárt és steril rendszeren keresztül áramlik, melynek végén már csak a végterméket látjuk. Ez azt is jelenti, hogy emberi kéz már nem is érinti jóformán az alapélelmiszert. Egy ilyen működés vonzó lenne a fiatalok számára, de egyelőre még ebből van kevesebb.

Mi módon lehetne elérni, hogy inkább a magyar termékeket válasszák a vásárlók az üzletekben?
Mikor Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, akkor megérkeztek azok a külső feldolgozóipari cégek, amelyek korábban nem voltak jelen a magyarországi piacon. Ők hozták be a private labelnek nevezett termékkategóriát, ami magyarul saját márkást jelent. Ahhoz, hogy a magyar feldolgozóipart ehhez fel tudjon zárkózni, és a versenyképességét fenn tudja tartani, ezért nekik is el kellett ebbe az irányba mozdulni, saját márkás termékekkel kellett előrukkolniuk. 

Ezek mellett vannak még az A-kategóriás márkák, amelyek kampányaira a gyártók milliárdokat képesek fordítani, annak érdekében, hogy a fogyasztó fejébe bekerüljenek. De erre olyan pluszköltségek zárkóznak rá az önköltség mellett, melyek ezeket a termékeket magasabb árpozícióba helyezik a boltok polcain.

A mi saját márkás termékkörünk, – ami mintegy 110 terméket foglal magába – annak a minősége alig-alig különbözik egy gyártói márkaterméktől. Érdekesség, hogy mikor évekkel ezelőtt egy tejipari szakemberrel arról beszélgettem, hogy a mi különbség egy Auchan sm túró vagy egy erős brand túró között, akkor azt felelte, hogy a túrónál igazából két kategória van: a zsíros és a félzsíros. „Az, hogy milyen kabátba öltöztetik, az a brand értékétől függ”.

Épp ezért 

Hogy jellemezné a mai magyar vásárlási szokásokat?
Míg tíz évvel ezelőtt azért ment be a vásárlóba egy adott boltba, mert ott volt a legolcsóbb a tejföl. Illetve időnként az az indok is előkerült, hogy néha megkérdezik tőle az eladók, hogy van.

Napjainkban a fogyasztók olyan szempontok alapján választanak maguknak áruházat, hogy hol lehet jól parkolni, hol jutnak friss zöldséghez, gyümölcshöz, pékáruhoz, hol a legtágabbak a vásárlási útvonalak, illetve hol kaphatok a különböző mentes élelmiszerek, mivel lassan minden harmadik ember küzd valamilyen ételintoleranciával. Utóbbi trendhez a feldolgozóipar is gyorsan alkalmazkodott. Ugyanakkor az értékesítési mixben utóbbi termékek még nem nagyon hódítottak teret.

De azt is látni, hogy az élelmiszerinfláció hatására a kosárérték szűkült, és kevesebbet járnak vásárolni a háztartások. Akadtak az elmúlt időszakban olyan termékek, amelyeknek az árai kiverték náluk a biztosítékot, nem szívesen emelték le a polcokról. Valamint a lefelé váltás jelenségét is megtapasztaltuk, elmozdultak a vásárlók az üzletek saját márkás termékei felé. Sőt, az impulzív termékek, – mint az ízesített tejitalok – iránti kereslet is csökkent.

Az elmúlt években több trendet is próbáltak volna a magyar fogyasztókra erőltetni a tücsökliszttől kezdve a műhúsig. Utóbbit azonban egy új törvényjavaslattal rövidesen kitilthatják a hazai piacokról. Mi ezekről az élelmiszerekről a véleménye?
Pár éve két húsipari cég is el kezdett foglalkozni olyan termékek gyártásával, melyek vegánok voltak. Ezek sokszor illatban, metszésfelületben és ízben sem nagyon különböztek a húskészítményektől.
De az is érdekes, hogy már az állatorvosok is foglalkoznak a műhús kérdésével. A határozott álláspont az, hogy az emberi szervezetnek szüksége van az állati fehérjére, a szénhidrátra, és mindazokra a tápanyagokra, amelyeket 3D-s nyomtatóval készült karajból és egyéb szintetikus anyagokból nem lehet bevinni. A tiltás előtt és most is úgy gondolom, hogy nekünk ezekkel a kísérletekkel a következő 10-20 évben nem kell foglalkozni, mivel biztos nem fog előre törni. 

Nyitókép: Csucsi Gergely

***